SMOG!

Sajnos az elmúlt 40 év lenagyobb szárazságát éljük Montenegroban és emiatt erdőtüzek vannak az balkán fsz-en. Füst és smog borít mindent, és egyelőre semmi kilátás nincs esőre. Elővettem az áprilisban, a hátsó ablakból készült képeinket összehasonlításként. Mintha tejköd lenne a városon, de sajnos ez füst és smog elegye.. Próbálunk minél kevesebbet a szabadban lenni, de azért jól esne a friss levegő. Holnap lemegyünk a tengerhez, hátha ott jobb a helyzet... 

A háttérben a hegyek egyáltalán nem látszanak, kb. 500 méterig lehet ellátni.. :(

Kezdődik a suli!!!

Augusztus 30-án csütörtökön elkezdődött a suli Adélnak. Elég furcsa nap az iskolakezdésre, semmi cicó, rögtön bele is vágtak a közepébe, semmi évnyitó, ülnek is le az asztalhoz és foglalkozás kezdődött, némi fotózás és csevegés után, szóval nem vesztegetik az időt. 

Adélt  ennek ellenére, hogy felkészítettük, ma reggel felébredt és azt kérdezte, hogy "anya, ma mit csinálunk?" haha

Miután mondtam, hogy iskolába megyünk, onnantól már tök izgalomban volt és végigsürgette a reggelt, hogy menjünk már..  

A suliban rögtön az emeletre mentünk, ahol a nagyok tanulnak. Szépen minden elő volt készítve az 5/6 éves osztályban, mindenkinek a neve feltüntetve a fogasoknál, szekrényeknél, asztalnál. 

Mrs. Knight, a tanár hatalmas amerikai köszönéssel fogadott mindenkit.  

Mi szülők még maradtunk egy kicsit beszélgetni az udvaron... 

Marina: "Adél, this is the moment I've been waiting for..."

 Mrs. Knight, the teacher...

Mareza resort

Szóval másnapra azért lehűlt a levegő, legalább annyira, hogy az utcára le lehetett menni. Fújt a szél, ami kifújta a városból az erdőtüzek okozta füstszagot, amitől szellőztetni sem nagyon lehetett. Piaccal és nagybevásárlással kezdtem a reggelt a két gyerekkel, este pedig kimentünk egy Mareza family resort nevú helyre, ami nagyon kellemes meglepetés volt, mert szép volt, volt ott patak, kakasok, vadkacsák, frankó étterem, és sok árnyék. Számomra a legjobb része Podgoricának.

Utazunk

Vasárnap reggel nyolcra vártuk a taxit, ami kiröpített engem és a két Makákót Bécsbe a reprérre. Hála csak Adélt kellett ébreszteni, Bori magától ébredt. Kint vártuk a taxit a teraszon, hirtelen lehúlt a levegő, sajnáltam is, hogy itthagyjuk a kellemes időt és megyünk a katlanba. Minden simán ment, Bori terv szerint aludt a gépen kb. 45 percet, úgyhogy nem sok gondom volt velük, sima ügy volt az egész. Podgoricában kiszálltunk a gépből és a flaszterről felcsapott nagyjából 50 fokos hőség. Meg is ijedtem, hogy mit fogunk csinálni ilyen forróságban, de másnapra hála megkegyelmezett Természet anyánk... 

Utolsó napok II.

Az utolsó két napon meglátogattuk Misi papáékat Balatonszárszón, to say good by. Ők már több hete lent nyaraltak.  Zsolt Podgoricából jövet ott várt be minket. Előtte beugrottunk Aligára, megnézni a jó öreg nyaralót, ahol évek óta nem nyaraltunk. A nyaraló nem változott, az udvarra viszont már nem ismernék rá. 

Zsuzsa nagyi megvendégelt minket ebéddel, utána pedig lementünk a partra, hogy egy utolsót fürdödjünk még a balcsiban. Adél felfedezte az óriáscsúszdát, amin vagy 10szer lecsúszott, mi több engem is rávett, utána pedig Bori csúszott le rajta, szintén csak velem volt hajlandó. Nem is olyan rossz dolog ez az óriáscsúszda.
Másnap, miután bepakoltunk és Zsolt délnek vette volna az irányt átruccantunk anyuhoz, aki szintén ebéddel várt minket. Szóval mindenkitől rendre elköszöntünk.

Utolsó napok I.

Az első utolsó napot apuéknál töltöttük, mivel kocsink már nem volt, apu kijött értünk és haza is fuvarozott a nap végén. Tóni papa vett néhány ajándékot az unokáknak, Bori kapott pár színes ceruzát, Adél pedig egy kis legot. Egész nap a kertben voltunk, dumcsiztunk és tömtük a böndőt Marika jóvoltából.  Este itthon pedig még átjött pár szomszéd gyerek a trambulinra.