Adél a piros pályán

Ma felmentem Adéllal Kolasinba, mert a jól síelő Jennifer elávállalta, hogy csúszkál vele és Carsonnal a pályákon. Egész délelőtt csúszkáltak és a végén a piros pályán jöttek le, ami már nem kezdőknek való. Szuper jó, ez már nagy előrelépés, Adél annyira boldog, hogy holnap is menni akar... Azt mondta, hogy a tányéros felvonón már nem akar többé felmenni, mert kinőtte. hahahah

100. tanítási nap a suliban

Na ezt is megtudtuk, hogy a 100. tanítási nap egy igen nagy dolog amerikai iskolákban, így a miénkben is. A szülők bevonásával aznap egy csomó programot szerveztek a gyerekeknek, és minden gyereknek be kellett vinnie 100 darab valamit a suliba. Kb. két héttel előre kihírdették, hogy a szülők fel tudjanak készülni. Én a suli konyhájába vállalkoztam 100 darab süti elkészítésére a gyerekekkel és egy másik szülővel közösen. Kókuszgolyót és mini muffinokat vittünk be, amit a gyerekek kidíszítettek, illetve befejeztek. Adél egy anyu által horgolt kaktuszt vitt be, amibe 100 darab gombostűt szúrt. 

 a tanárnő 100 évesnek öltözött, imádom.

 a mi süti centerünk a konyhában

Cetinje

Csütörtökön leadtam a gyerekeket, majd anyuval elmentünk beszáríttatni a hajunkat, és utána lekocsikáztunk Cetinjébe, ami egy aranyos kisváros, félúton a tengerpart felé, fél óra autóútnyira. Egyszer tavasszal már voltunk, de akkor a megfelelő öltözet hiányában fel kellett adnunk, mivel nagyjából 10 fokkal hidegebb van ott fent.
Ezúttal aránylag enyhe idő volt, bár hó borította a várost. Végigsétáltunk a város főutcáján, majd elemtünk egy múzeumba, megnéztük Petar Njegos, montenegro legnagyobb hősének egykori lahelyét, majd beültünk egy Lonely Planet által javasolt étterembe pizzát enni. Mindezekre két óra bőven elégséges. 

Kolasini hétvége

Péntekre meggyógyult Bori, így hála nem kellett lemondanunk a hotelfoglalásunkat Kolasinban. Síelni készültünk, meg egy kis fürdőzésre a szállodában. Pénteken indultunk, két kocsival, mert Zsolt nem szabadult időben a munkahelyéről, így én elindultam előbb a gyerekekkel, meg anyuval. A szálloda szuper volt, a kedvencünk itt Montenegroban (Bianca Resort and Spa). Szombaton korán keltünk, és megcéloztuk a sípályákat. Mivel anyu elvállalta Borit, így én is síelhettem végre. Béreltem egy oktató srácot és gyakoroltam. Adél is sokat síelt, Zsolt is, ideális nap volt, nem volt hideg, sütött a nap, és több méter hó volt. Délután pedig a szálloda wellness részlegén pihentünk, illetve úszkáltunk. Vasárnap ismét korán kelés és vissza a sípályákra. Több órát megint síeltünk és utána visszaíveltünk Podgoricába. Este nagyjából 1 perc alatt mindenki elaludt. :)

Bori beteg

Borit egy hétre leterítette valami kórság múlt héten, 40 fokos lázzal küzdöttünk, ami nem mozdult lefelé. Még egyikőjüknek sem volt ilyen magas láza soha. Mindenhova cincálnom kellett magammal, mert egyedül votlam, be kellett vásárolni, Adélt hozni vinni a suliból. Hétfő hajnaltól szerda délutánig folyamatosan lázas volt, pont addig, amíg megérkezett Anyu és Zsolt, ami annyira jó hatással volt Borira, hogy azóta sem lázas.  Kint verőfényes napsütés volt, mi pedig a lakásban küzdöttünk három hosszú napig.. ennyi megszakítással: 

Porto Montenegro február 3.

Már több mint egy hete egyedül vagyok a két gyerekkel, és amitől igazán tartok, hogy a hétvégéket hogy töltsük el, pláne, hogy nagyon gyakran esik. Szombatra végül elhatároztam, hogy felmegyek Kolasinba a gyerekekkel, de a sítábort az utolsó pillanatban, szombaton kora reggel, indulás előtt fél órával a rossz időre való tekintettel lefújták. Egy elég fád szombatnak néztünk hát elébe. A kanadai családdal viszont megállapodtunk, hogy másnap, vasárnap lemegyünk Porto Montenegroba, ha esik ha fúj, mivel nem mondtak hideget, csak esőt, a gyerekeket esőkabátba és gumicsizmába öltöztettük és bedobtuk a bicajokat a csomagtartóba, mert ez még mindig jobb tervnek bizonyult, mint még egy napot társaság nélkül a lakásban tölteni. Hát nagyon jól döntüttünk, végül baromi szerencsés időt fogtunk ki, 17 fok volt, amikor sütött a nap, amúgy néha felhő, de eső egy csepp sem .A norvég család is lejött, így mindenkinek volt társasága,  az összes gyerek egy suliba és egy bölcsibe járt. Adél Carlsonnal bringázott egész nap, Bori pedig a kisebbekkel futóbicajozott. 

 Rowan

 Carlson

Tavaszi idő

Én kifejezetten élvezem, hogy ezt a telet egy ballonkabátban át lehet vészelni. Adélra sapkát sem adunk reggelente. Általában langy van, de volt egy kellemes hét, amikor az eső sem esett, egész nap sütött a nap, és 17 fok melegek voltak napközben.  Furcsa is volt előző hétvégén kiszállni Kolasinban, és felfogni, hogy tulajdonképpen tél van. 

17 fok

 Tornaóra a suli udvarán (Adél egy szál blúzban)

Fényképezős nap

 teraszok kipakolva

 suli udvara, tesókra várva