Zsolt érkezése előtti napokban szakadó esőben és tejködben indultunk el Budvába. Podgoricában napok óta rendre szakadt, reménykedtünk, hogy a parton talán jobb lesz a helyzet. A szerpentinen lefelé akkora köd volt, hogy a műszerfalig láttunk, vízesésszerűen zúdult a hegyoldalról a víz a főútra, a parthoz érve viszont felhúzták az esőfüggönyt, és majdhogynem a nap is sütött. Viszont Budva romokban hevert, szemét, hatalmas pocsolyák és a tenger hordaléka borított mindent, előszezon volt Balkán módra. Nehéz vot a gyerekeket meggyőzni arról, hogy bármi keresnivalónk is enne ott. Egy épkézláb pizzériát sem találtunk, így elég nyüglődve tudtuk csak elütni az időt. Haha


